Iskolánk immár XII. alkalommal rendezte meg a "Hallottad-e hírét...?" című regionális népdalversenyt. A jeles eseményre június 2-án került sor, de a szervezés már az előző iskolai évben megkezdődött pályázatok írásával, támogatók keresésével. Találtunk is olyan támogatókat, akik szívesen  álltak mellénk: FÜLEK VÁROS, BESZTERCEBÁNYAI MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT, MOCSÁRY LAJOS ALAPISKOLA, CSEMADOK FÜLEKI ALAPSZERVEZETE, PRO SCHOLA NOSTRA POLGÁRI TÁRSULÁS.  Ezúton is köszönjük.

Rendezvényünk célja a kisebb régiónk népdalhagyományának őrzése, a palóc vidék dalkincsének minél szélesebb körben való megismertetése. Szeretnénk, ha a résztvevők számára a megmérettetés mellett olyan élményt is nyújtana, melyek fokozzák a népdal iránt kialakult szeretetüket, segítik eddig megszerzett tudásuk bővítését. 

Szombat reggel az iskola udvara vidám gyülekező színtere lett. Versenyző diákok, felkészítő tanárok, szülők, vendégek sokaságát vártuk közeli és távolabbi régiónkból egyaránt. Nagy örömünkre köszönthettük régi barátainkat, ismerőseinket és új résztvevőket, új arcokat,  hisz minden évben képviseltetik magukat nemcsak a városunk iskolái, de a környező falvak valamint a határon túli, magyarországi iskolák is, nem kevesebb mint 12 iskola.

Versenyünk névadó dalát Benko Júlia, iskolánk volt tanulója előadásában hallgattuk meg, aki alsó tagozatos kora óta évente részt vett ezen a versenyen, míg iskolánk tanulója volt, s azóta is szívesen énekel, különböző megmérettetéseken vesz részt.

Simko István igazgató úr üdvözölte a résztvevőket, a versenyző gyerekeket, felkészítő pedagógusokat, szülőket, zsűritagokat, vendégeket. Sok sikert kívánt a versenyzőknek, megköszönte a támogatóknak is a segítséget, és megnyitotta a versenyt.

Benko Tünde, iskolánk tanára és a verseny egyik fő szervezője, Kodály Zoltán szavaival köszöntött mindenkit: "Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának." 

A Pro Schola Nostra Polgári Társulás és a Mocsáry Lajos Alapiskola pedagógusai nevében megköszönte, hogy elfogadták megívásunkat. Mint mondta, azért gyűltünk egybe újra, idén már XII. alkalommal, hogy megmutassuk egymásnak azt a munkát, amellyel megpróbáljuk Kodály Zoltán szavai szerint megszerezni elődeink kultúrájának részeit. A 12 év alatt szerzett tapasztalatok birtokában arra törekszünk, hogy a résztvevők felejtsék el a versennyel járó izgalmakat. Helyette éljék át a közös éneklés örömeit, jó hangulatát, az összetartozás érzését és értékét.  E mellett a verseny azért verseny maradt. A versenyzőket három kategóriában, az előadott produkciók alapján arany-, ezüst- és bronzpacsirta minősítésben részesíti a zsűri.

A tisztelt zsűri tagjai: Karácsonyné Kaposi Ida, a zsűri elnöke, Salgótarjánból érkezett, ének-zene szakos tanár, karvezető, szaktanácsadó, több mint 20 éve végez aktív tehetséggondozó, versenyszervezői munkát. Németh Bozó Andrea Fülekről, kulturantropológus, a losonci múzeum munkatársa, jelenleg anyasági szabadságát tölti. Tündik Tamás Budaörsről, néptáncoktató, Gyepük Népe Alapítvány elnöke, nyári népdalversenyek, táborok szervezője.

Megtiszteltek jelenlétükkel vendégeink, köszönjük, hogy elfogadták meghívásunkat: Bolla Károly, iskolánk volt igazgatója és kedves felesége, Fehér Péter, a füleki tanügyi hivatal vezetője és Nits Márta a Pestszentlőrinci Általános Iskola ének-zene tanára, az országos Tiszán innen, Dunán túl népdaléneklési minősítő verseny főszervezője.

Varga Lia, iskolánk tanára, a verseny egyik fő szervezője kedvesen, vidáman hívta ki sorra a versenyzőket, biztatva őket a "varázspokrócával", amire ha ráállnak kis énekeseink, igencsak megbátorodnak, elszáll minden verseny előtti izgalmuk. A legkisebbekkel kezdtük, majd a második és harmadik kategória következett. Megcsodálhattuk a gyönyörű népviseleteket is.

Igazi színfoltja volt a versenyeknek a tánctanulás is Lia nénivel a három kategória kiértékelése közötti szünetekben. Egy kis harapnivaló, frissítő várt mindenkit, Tündik Tamás cukorkával, bodzaszörppel és a számunkra eddig ismeretlen galajfű teával kinálta kis énekeseinket, mivel az jót tesz a hangnak. Lia tanító néni kiéneklős dalt tanított mindenkinek: "Innen, onnan Losonc felől jönnek a huszárok..." címmel, így mire a zsűri visszatért nem könnyű értékeléséről, kiénekeltük őket is.

Már a delet rég elharangozták, mire a zsűri végső döntésre jutott. Karácsonyné Kaposi Ida kiértékelő beszédében hangsúlyozta, hogy ezek a gyerekek a szemünk előtt nőnek fel, és nemzeti megtartó erő, hogy ilyen szépségesen énekelnek. Erőt kívánt a következő verseny megrendezéséhez is. Mint mondta, mindannyian azzal a jó érzéssel mehettek haza, hogy megtettétek, ami tőletek tellett. Tündik Tamás javasolta a gyerekeknek, hogy keressék meg nagyszüleiket, nénjeiket, akik még hűen őrzik a hagyományokat, és így eljutnak a legközelebbi gyökerekhez. Mindhárom kategóriában kiosztásra kerültek az oklevelek, díjak.

Végül Tündik Tamás külön díjat adományozott a legjobbaknak, a  kiemelt pacsirtákat meghívják a Kárpát-medence népdaltalálkozóra. E neves esemény lesz összekötve táncházzal, kirakodóvásárral.

Benko Tünde tanító néni szavai zárták a rendezvényt, bízva abban hogy jövőre is ilyen szép számban fogunk összejönni: Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi nem azt akarjuk, hogy az ember úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.  Kodály Zoltán szavait idézte: " És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet kap akkor, ha viselik: a népdal is mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és melegítő ereje."

Közös énekléssel búcsúztunk egymástól: " Krasznahorka büszke vára...". Gyönyörűen és reménnyel teli hangon szólt a dal, remélve hogy hamarosan újra barangolhatunk a vár ódon falai között, felidézve a múlt emlékeit.

További képeket az összes versenyzőről a fotótárban lehet megnézni.