Politikai  életrajz

című munka alaphangját a szerző mély humanizmusa adja meg. A benne vázolt program a békés egymás mellett élés, illetve a nemzetiségeket egyenrangú társnemzetként kezelő gyakorlat jegyében fogant. Programm a nemzetiség és a nemzetiségek tárgyában Már 1860-ban a nagyközönség elé lépett egy új szemléletű nemzetiségpolitikai gyakorlat bevezetésének az igényével. Az ebben az évben kiadott

Mocsáry szerint a magyarosítás egyetlen jogos célpontja maga a magyar nemzet, amely igencsak rászorul erre. A nemzetiségek elmagyarosítása helyett, a magukat magyarnak vallók magyarságát kell elmélyíteni, és a minőséget a mennyiség elé helyezni.

Az oktatásban egyenrangúak lennének a nemzetiségi nyelvek, minden iskolában oktatnák a magyart, míg a magyarok a hozzájuk legközelebb eső kisebbség nyelvét tanulnák.

Az írás műfaja politikai röpirat, és tekintélyes része napi politikai eseményekkel foglalkozik, illetve azokra utal.   … után született.Programmmintegy negyedszázaddal a Néhány szó… A

                             Szorosan vett nemzetiségpolitikai tervei mellett Mocsáry külpolitikai elképzelései is figyelemre méltóak. Bár a hazai magyar közvéleményhez hasonlóan a Kossuth által tervezett Dunai Konföderációt irreálisnak tartja, úgy látja, hogy egy szoros szövetségesi viszony kívánatos lenne az újonnan függetlenedett szomszédos balkáni államokkal: Szerbiával és Romániával.

Mocsáry teljesen logikusan úgy érzi, hogy a birtokon belül lévőnek, tehát a magyar félnek kell megtenni az első lépést egy toleráns nemzetiségi politika megvalósításával az ország népeinek békés egymás mellett élése felé.

) nevezték. fehér hollónak (biely havrannak, corb albnak, a nemzetiségiek Cassandrának, MocsáriulunakMocsáryra számos melléknevet aggattak kortársai. A magyar sajtó „románosan”

Nemzetiségpolitikai elképzeléseivel sajnos tényleg fehér hollóként állt magyar képviselőtársai között. Nem volt korának embere, magányos Don Quijoteként küzdött a magyar közvéleményt eluraló túlzott nacionalizmus ellen.