Mocsáry Lajos:

Néhány szó a nemzetiségi kérdésről 

/részletek/

A magyar nemzetre nagy és nehéz feladat vár, neki másod izben kell megalapítania e hazát. Ki kell találnia miként szervezze aként ezt az államot, hogy az ne csak conglomeratuma legyen azon nemzetiségi alkatrészeknek, melyek most már egymástól elkülönülve és magukban consolidálva állnak itt, mint felhalmozott építőanyag, hanem legyen és maradjon szerves egész, melyet egy általános hatású benső erő össze tart.

…muszkának, németnek való az erőszak, a pressio eszközei, mi ily eszközök használatában, ha tanácsos volna is különben a mi helyzetünkben, csak kontárok tudnánk lenni, mert nem fér a magyar ember lelkéhez.

…a mostani ivadékot az 1848–49-iki dicsőségnek még élénken lobogó lángja hevíti. De miután úgy látszik, van még idő hozzá, jó lesz ha azon leszünk, hogy szárazra helyezzük el a puskaport. Deficit, corruptio s a közösügyes boldogságnak többi áldásai mind nem aggasztanak, … de van egy bajunk, nagyobb valamennyinél, amelynek elhárításáról nem lehet elég korán gondoskodnunk, s ez a nemzetiségekkel való rossz viszony.

…egy mázsa martirdicsőégért nem adnék egy font sikert, annál kevésbbé, mert nekünk nincs időnk arra, hogy majd valamikor későbben jöjjön meg a nemzetiségi helyes politika felismerésével a martiromság hasznos eredménye.

Jól tudom én, hogy forró szerelmi ömlengések után is következik néha válóper… a nemzetiségek körében sem létezik olyan hangulat, mely komoly akadálya lehetne az egymás megértésének és a kibékülésnek.

Hála istennek csakugyan úgy áll a dolog, hogy a magyar s a többi népek közt valódi fajgyülöletet nem tapasztalunk, …talán még nagyon könnyen is barátkoznak, s innen van az a sokat panaszolt, bár épen oly nagy mérvben alig létező eloláhosodás, tótosodás, a melynek, ha szorgalmasan kutatjuk, alig kisebb mérvű elmagyarosodás felel meg a köznép körében is.

Én egyedül azt mondtam, hogy az 1868-iki nemzetiségi törvényt meg kell tartani, végre kell hajtani becsületesen, hogy ehez képest az állam részéről támogatni kell a nemzetiségek culturalis törekvését, segélyezni kell nemzetiségi nyelvû tanintézeteket; mondtam és mondom, hogy a hivatalok betöltésénél – ismét a törvény rendeletéhez képest – kellő tekintettel kell lenni a nem magyar ajkú honpolgárokra; mondtam, hogy meg kell már egyszer szüntetni azt a botrányos erdélyi választási törvényt, vagyis a kerületek beosztásának, s a censusnak ottani állapotát; mondtam, hogy fel kell hagyni a közművelődési egyletek azon irányeszmélyével, mely a nemzetiségek létszámának fogyasztását tűzte ki feladatul; mondtam, hogy fel kell hagyni azon insultálással, hogy magyar és hazafi egy értelmű, tehát hazaáruló mind az, a ki nem magyar.

Az én álláspontom a legalitás, t. i. az 1868-iki nemzetiségi törvény. Ez a törvény a nemzetiségi ügynek egyik legnevezetesebb mozzanatát, t. i. a 60-as években létrejött jó hangulatot s kibékülést képviseli. Ezt a törvényt, mint minden élőtörvényt végre kell hajtani becsületesen, meg kell tartani betűjét, és szellemét; és nem kell gondolni eltörlésére vagy lényeges megváltoztatására, mert alaptörvény az természeténél fogva…

Ennek az államnak magyar államnak kell lenni, – ezt mondja minden politikus, a ki az ország ügyeivel foglalkozik, mondja az a sok magyar ember is, a ki nem az anyatejjel szitta be a magyarságot, de azért oly melegen ragaszkodik hozzá, mint a puszták fia; és mondja az idegen is …, mert belátja, hogy a földnek ezen a foltján másféle államot fentartani lehetetlen.

A magyar… saját suprematiájáról soha sem fog lemondani, mert ez nála az önbecsüléssel és a hazafisággal teljesen egybeforrt… De hiszen ezt a suprematiát, ezt a vezérszerepet nem akarják kérdésessé tenni, nem akarják elvitázni tőlünk maguk a hazánkbéli nemeztiségek sem.

Az absolut igazság követeli a nemzetiségektől, hogy az állam magyar jellegében megnyugodjanak, mert a mi számunkra a nagy világon nincsen hely ezen kívül, nekik be kell érniük azzal, hogy nemzetiségi tekintetben solidaritást tartsanak az e hazán kívül független államot alkotó fajrokonaikkal… Ezek a következtetések jól megfontolva annak fölismeréséhez vezethetnek bennünket, hogy bármi nehézségeket okozzanak a nemzetiségekhez való viszonyaink, van azoknak előnyös oldaluk is, s éppen e viszonyokban számunkra a jövőnket biztosító erőnek forrása rejlik.

Az a tény, hogy hazánkban nagy számmal léteznek oly emberek, kik fajrokonai… szomszéd független államokat alkotó nemzetek, bizonyos kapcsot képez köztünk és ezen nemzetek közt, mely kapocs nem maradhat hatás nélkül egymáshoz való nemzetközi viszonyunkra… Hozzájárul ehhez, hogy… közös ellenségünk van egy nagy hatalmasságban, mely a hódítás politikáját követi; teljesen világos ez a románokat illetőleg, kiknek ép ugy, mint nekünk létkérdés az Oroszország ellen való védekezés, de így áll a dolog az egyes szláv törzsekre nézve is, ha szabad létre tartanak számot…

Az adott helyzet a szövetségnek természetes alapját képezi köztünk s a délkeleti kisebb államok és országok között.

…a szóban levő szomszéd államokhoz való jó viszonyok fentartására szükséges az, hogy idebent jó viszonyban legyünk a nemzetiségekkel… Tehát ugyanaz az eszköz, mely a belbékét a honpolgárok közt biztosítja, egyszersmind megszerzi a jó nemzetközi viszonyokat is…

A mi viszonyaink természetének követelménye az is, hogy ne nézzük nagy féltékenységgel, ha a mi nemzetiségeink a határon túli fajrokonaikkal érintkeznek s szorosabb összeköttetéseket tartanak fenn, mint ez különben szomszéd népek között előfordulni szokott, … a külföldi fajrokonok nemcsak élénken érdeklődhetnek a mi nemzetiségeinkért, de azoknak prókátorai is lehetnek.

…az a szövetség, melyről én szólok, már meg van keresztelve „Dunai confoederatio" néven, de komolyan az elméket alig foglalkoztatja. Nem azon alakban, a melyben egyidőben fölmerült, nem szövetségi állam, de szövetkező államok formájában nagyon is méltó volna vele foglalkozni…

Lehetetlen, hogy ezt utóvégre is be ne lássa a magyarság; lehetetlen, hogy be ne lássa, miszerint szembe szállni a birodalmi egységre törekvéssel is meg a nemzetiségekkel is egyenesen képtelenség …, hogy a magyarosítási utopiák kergetésével a birodalmi egység molochjának karjai közé rohan.

Annak kell tehát kezdeni a jobb viszony létrehozását, a ki másikat bántja, a kinek kezében van az activ szerep… Az államhatalom gyakorlása a magyarság kezében van, az ő feladata tehát törvényhozási és kormányzási tényekkel bizonyítani be, hogy a nemzetiségi egyenjoguságot valósággá tenni akarja … Ha módot nyújtunk a nemzetiségeknek arra, hogy köztünk és velünk tisztességesen megélhessenek nem lesz rájuk hatása az enthusiasták kalandos államellenes izgatásának.

/Budapest 1886/